Bármennyire nehéz beletörődni a leírhatatlan veszteségbe, amelyet Molnár Péter (†) polgármesterünk távozása okozott városunknak, tudatosítanunk kell magunkban, hogy az élet -olykor kegyetlen- törvénye kötelez: menni, haladni, fejlődni kell tovább!

A mi köztiszteletnek örvendő polgármesterünk az utolsó rendezvényeink egyikén az égre nézett, magasba emelt kezekkel, de akkor még nem tudhattuk, hogy a szemlélt irányba kényszerül indulni örök nyugalomba, nem sokkal a rendezvény után.

Ifj. Molnár Péter pedig édesapjának üresen maradt székéért, az elkezdett értékek és hagyományok folytatását ígérve versenybe szállt. Drukkoltam neki, hogy határidő előtt összegyűljenek az aláírásai. Úgy tudom, ez megtörtént.

Nem könnyű döntés előtt áll Újszász lakossága. A jó döntésekhez pedig szükséges a megfontoltság és az, hogy az ember, aki döntést kényszerül hozni, a lehető legtöbb hiteles információ birtokában legyen és ne csak a felszínt, a nyilvánvalót elemezze, hanem mindazt, ami a kulisszák mögött, a háttérben zajlik. Az uszításokat, a cselszövéseket, a széthúzás kísérleteit.

A mi szeretett polgármesterünk egyenes, szavahihető ember volt. Azt latolgattam magamban, hogy fájdalomtól sújtott fia, kire, vagy kikre gondolhatott gyászos hangulatában, amikor kiírta magából fájdalmát a közösségi oldalán és így fogalmazott:

"Sokan hátbaszúrták azok, akiket saját maga mögé engedett, olyanok, akiket barátnak tekintett, olyan is, akit saját fiaként szeretett..."

Kik lehettek azok, akikben megbízott a polgármesterünk és csalódnia kellett bennük? Kit szeretett saját fiaként és emelt maga mellé?

Mielőtt döntenénk, hogy kinek szavazunk bizalmat a következő években, vegyünk figyelembe minden apró tényezőt és DÖNTSÜNK OKOSAN! Nem lesz könnyű!