Több, mint 500 embert vonzott a tegnap estére szervezett újszászi lecsófesztivál a rendezvény helyszínére.

Azt hiszem, nem túlzás megállapítani, hogy a lecsó és a fesztiválja mintha egy új színt, új hangulatot hozott volna az életünkbe. Ennyi ember Újszászon az elmúlt évtizedekben nem gyűlt össze egy közösségi rendezvényre, akkor sem, ha éppen városnapok, vagy egyéb ünnep rendezvényeit szervezték.

Illene gratulálnunk a szervezőknek, az Újszászi Önvédelmi Sportegyesületnek, miközben bízzunk benne, hogy ennek hagyományteremtő értéke lesz.

Azon is elgondolkodhatunk, mi újszásziak, hogy milyen újdonságot hozott ez a „lecsó” az életünkbe? Mert kétségtelenül történt valami: Mindenki, aki ott volt, kiváló hangulatban tölthette idejét, szórakozó embereket, mosolygó arcokat, oldott hangulatot tapasztaltam.

Külön elismerést érdemel az a két polgármester-jelölt, akiket felfedeztem a jelenlévők között: Molnár Péter és Dobozi Róbert. Egyikük sem használta fel a rendezvényre látogatókat politikai kampánycélokra. Ha más jelölt is volt, akiket nem vettem észre, azoktól ezúton is elnézést kérek.

Számomra érthetetlen, hogy a helyi polgárőrség miért nem tette tiszteletét közöttünk, a lecsófőző versenyben sem vettek részt és a rendezvény biztosításában sem, de bevallom, nem ez az egyetlen dolog, amit nem értek ezekben a napokban Újszászon. Azt, hogy a 21 órai kezdetű tűzijátékra megérkeztek, már úgy is értékelheti a magamfajta halandó, mint amikor valaki az ámenre érkezik meg egy szentmisére. Lelkük rajta. Ők tudják. Vagy esetleg valaki mások is, de ez legyen az ők dolguk.

Kifejezetten figyelmet érdemel, hogy Zagyvarékas Önkormányzata is hosszú idő után először vett részt egy újszászi rendezvényen. Lehet, ez is csak véletlen, de mindenképpen jól esik tudomásul venni.

Jó lenne, ha új szín, új hangulat, megújult erő, közösségi összefogás és erősebb lüktetés, tenni akarás lenne jellemző Újszász életére az elkövetkező években.

Ha ehhez lecsót kell főznöm, akkor én megtenném, akár hetente is.